Most, hogy öregszem, másképpen látom a horgászatot.
Bárhova mentünk horgászni, mindig csodáltam az öregeket! Mert fogtak halat! Mindig fogtak! Pedig én mindent megtettem ide dobtam oda dobtam odébb mentem ilyen csali olyan csali etetés szendvics szöcske ami jött. Na persze, olyan is sűrűn előfordult, hogy nem értünk rá halat fogni. Vagy már nem is volt olyan fontos, mint a sör a fürdés a kaja. „Még jó hogy nőkkel ritkán találkozni a tóparton mert lehet hogy őszülő fejjel kellene megtanulni dobni”
Ritkán azért fogtam, ilyen alkalmakkor próbáltam csiszolni tudásomat, finomítani technikámat. Na persze a legközelebbi alkalommal az újonnan kifejlesztett módszer csődöt mondott.
De én nem adtam fel, azért is szerettem horgászni!
Ahogy öregszik az ember, és ahogy egyre többet jár horgászni és egyre kisebbek a bulik egyre türelmesebb. Úgy tisztul, világosodik hogyan lehet halat fogni!
Recept: Keress egy vizet amibe tudod, hogy van hal! Keress rajta egy horgász állást ami tetszik de lehetőleg kevesen járjanak oda! Etess be, mindig egy helyre, mindig egy anyaggal!
Járjál oda minél sűrűbben és avval horgássz amivel etetsz!
Persze ez hülyeség de én így gondolom!
Ha valamelyik spuri a környékünkön fog halat mi meg nem, rögtön elkezdjük figyelni, mivel és hogy horgászik.
Hogy az enyémet ne keljen figyelnetek leírom hogyan:
2003 nyarán rákattantam a süllőre:
Süllő horgászat fenéken:
Süllő horgászat úszóval: