Vissza    Kezdő                Szabadstílusú Önéletrajzom

 

 

 

                                                                                                                                                                       

  Nagy Jácint vagyok. Nagykátán születtem 1976. január 22.-én. Tápiószecső Magdolna telepen lakom születésem óta. Tápiószecsőre jártam óvodába majd általános iskolába. Minden gyerek rossz, én is az voltam. Ennek ellenére megvolt a magamhoz való eszem, jó eredménnyel végeztem. Karosszérialakatos szerettem volna lenni, de a szüleim és a tanáraim eltanácsoltak. Többek között gyerekkori combnyaktörésem miatt. Amit persze rég kihevertem. Így lettem elektroműszerész.

  Nagykátán tanultam és Budapesten a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz jártam gyakorlatra. Jó mestereim voltak, megszerettették velem az elektronikát. Erősítőket építettem magamnak és a barátaimnak, ezáltal a zenét is megkedveltem. A szakmunkásképzőt is jó eredménnyel végeztem. Szüleim úgy gondolták: � A jogosítvány még egy szakma!� Ezért amint lehetett kismotorra 14 évesen, személyautóra 17 évesen letetették velem a jogosítványt. Persze én sem ellenkeztem. Gyerekkorom óta imádom a motorokat, szeretem szerelni, és szeretek motorozni. Időközben hobbim is lett, veterán motorokat újítok fel, ha van egy kis szabad időm. Sajnos nagymotorra nincs jogosítványom, a nem túl távoli jövőben pótolni szeretném.

  Szakmunkásvizsga után pár hónappal Budapestre a Tungsramba mentem el dolgozni, a Higanygőzlámpa gyártás területére gépbeállító műszerésznek. Itt inkább mechanika, vákuumtechnika és üvegtechnika területén szereztem tapasztalatot. De dolgoztam ponthegesztő automatán is.

  95 januárjában elvittek katonának, lokátoros lettem Cegléden. A parancsnokom örült nekem, hogy legalább valaki érti, miről beszél a szakkiképzésen. Én is örültem, hogy nem lettem tüzér, itt legalább ragad rám valami. Itt jöttem rá, hogy az elektroncsővel lehet erősítőt építeni. És milyen jó hangja van! Ez is egy mániám lett!

  A sereg után visszamentem a Tungsramba, most már gépmesternek. Nyolc emberért és egy lámpagyártó sorért voltam felelős. Egy év után jöttem el, nem nekem való volt ez a munka, még nagyon fiatal voltam.

  Ezután otthon dolgoztam, autót szereltem, karosszériáztam még, fényeztem is. Persze rá kellett jönnöm, hogy ez sem leányálom, főleg télen. Kényelmesebb munka után néztem.

  Akkor költözött Nagykátára egy neves autóelektronikát gyártó Japán cég, a Clarion. Az elsők között vettek föl, így nagyon sokat tanulhattam és �dolgozhattam�. Itt ismertem meg jobban a számítógépeket a számítógép vezérlésű gépeket. A számítógépek is hobbimmá váltak, én rakom össze az ismerőseimnek én, telepítem föl stb. A Clarionnál másztam fölfele a ranglétrán már én tanítottam be az új kezelőket, jártam tanfolyamon Svájcban, később műszakvezető lettem. Úgy gondoltam a tovább lépéshez kevés az iskolám, ezért beiratkoztam Gödöllőre az esti gimnáziumba. Ezt a Japán vezető nem nézte jó szemmel. Mondhatnám, ferde szemmel nézte. Azt, hogy az iskolám miatt néha műszakot kellett cserélnem. Ezért karbantartónak tett meg. Én sértve éreztem magam, így utólag, igaza volt! Ráadásul még jobb dolgom is lett. Ennek ellenére elkezdtem más munka után nézni. Az egyik fajta gép �amely nálunk található volt�, Magyarországi képviselője ép szerviztechnikust keresett. A cég akkor kezdett felfutni, ismertem már őket többször segítettem nekik gépet javítani, nálunk.

  Felvettek! Autó, telefon, jó munka, jó fizetés. Nagyon sokat tanultam, az üzletről, egy cég működéséről. Mérnökök vettek körül, új gépeket ismertem meg, új technológiákat, külföldre jártam tanfolyamra. Most járom az országot, gépeket helyezek üzembe, javítom őket, tanfolyamot tartok, kezelésükről, karbantarásukról, kalibrálásukról, forrasztás technológiáról.